Dróth Tamás emlékére - Emlékek és gondolatok kollégáinktól

Mély fájdalommal búcsúzunk Dróth Tamástól, aki nemcsak munkatársunk, hanem közösségünk szeretett és megbecsült tagja volt. Kollégáink személyes sorokban osztják meg azt a hiányt és azt a szeretetet, amelyet Tamás maga után hagyott. Az alábbiakban olvasható gondolatokkal tisztelgünk emléke előtt, amelyek mindannyiunk közös érzéseit tükrözik.

Mészáros Kata:

Tamással kicsivel több mint 3 évet dolgozhattam együtt, mint az asszisztense. Egy precíz, segítőkész, elhivatott, lelkiismeretes embert ismerhettem meg személyében. Kissé szigorú megjelenése félrevezető lehetett, mert olvasva a heti jelentéseit, amelyeket néha átszőtt sajátos humora és személyes megjegyzései egy-egy munka kapcsán, teljesen más képet kaptunk róla. Telefonbeszélgetéseink alkalmával, már a megszokott „Hello Kata”-beköszönéséből érezhető volt kedélyállapota, vagy a feladat milyensége.

Gördülékenyen, csapatként dolgoztunk együtt, szívből sajnálom, hogy csak ilyen rövid ideig.

Isten veled, kedves Tamás! 🖤

Dócs Gergely:

Tomira mindig lehetett számítani, Tomi mindig időben, de inkább előtte érkezett mindenhova, Tominak a szóbeli ígéret szentírás volt.

Lichtblau György:

Tomi!

Nehezebbek a reggelek, lassabban telnek a napok mióta nem hívsz! Tudom, tudom, az ottani projektekkel is sok a dolgod, nem is haragszom érte. Főleg a hidakkal, na azokkal van a legtöbb dolog, biztos most is épp ott vagy valahol!
Tudod, hogy szeretjük a kihívásokat, de erről azért nem volt szó.

Jut eszembe, nem is említettem, de a kalocsai hídnak mégis Te leszel a névadója.
Minden jót, vigyázz magadra!

Sütő-Kreisz Valentina:

Tomi és a Miskahuszár! Ez csak egy a munkáid közül. Az első közös napunkon itt haladtunk el. Miska huszár vigyázó tekintete figyeli az M7-esen autózókat. A mi tekintetünk is a távolba mered. Keresünk, várunk!

Miskahuszárról már mindig Rád fogok emlékezni!
Angyali sereg vigyázzon most már Rád!

Juhász Balázs, Szabó Bence, a betonlaborban dolgozó kollégák:

Tomi: férj, családapa, kolléga és rendszeres futó. Kitartásból jelest érdemel!!!
Tomi mindenhol ott volt, korábban is legalább egy fél órával, mint kellett volna…
Tomi tette a dolgát, segített mindenkinek. Többet is vállalt, mint kellett volna…

A partnereit úgy ismerte, mint senki más, hisz 18 éve intézte ügyes-bajos dolgaikat.

Adott árat, szervezett rendezvényt, ha kellett bokszolt a beszerzéssel, logisztikával, pénzüggyel, hogy partnereinek a legjobbat nyújtsa. Tomit kötelességtudó, megbízható, precíz, felelősségteljes emberként ismertük.

Péntek reggel 9 óra, betonos teams meeting. Tomi hol vagy? Tomi késik! Valami baj lehet. Tomi nem szokott késni.
És valóban baj van. Nagy a baj. Nem is gondoltuk, hogy mekkora.

Tomi! Most magadért kellett küzdened! Mi mindannyian úgy szorítottunk Neked. Kollégák és partnerek, régi osztálytárs telefonok, mindenki a gyógyulásodat kívánta, és nagyon sokan aggódva hívtak.

Két hét telt el, és minden remény szertefoszlott. Döbbenet van. Lehetetlenség.

Csak ülünk némán, mozdulatlanul és várjuk, hogy belépj az ajtón, és kiderüljön, hogy ez csak egy rossz álom volt és akkor újra együtt nevethetünk.

Búcsúzunk. Hiányozni fogsz!!!

Tomi, emléked szívünkben örökké él.

Miklós Csaba:

Tomi!

Soha nem felejtem el, a 10. jubileumodat. Balatonkenesén kiálltál a csapat elé, és megköszönted, hogy 10 évet lehúztál, és hogy találtál egy barátot, ami én voltam. Köszönöm, nagyon jól esett.

Ezen kívül ezer dolog jár a fejemben, amiben benne voltál és csináltuk együtt. Csak néhány igazi nagy dolgot szeretnék kiemelni, amit a csapatért tettünk. Együtt végigküzdöttünk 8 betonkenu és 4 betonhíd építést, csináltunk egy szuper betonlest, ahol együtt kerestük a lápipócokat.

Együtt voltunk megszámlálhatatlan partnerrendezvényen és csapatépítőn, nagyon szórakoztató betonos 18 évet csináltunk együtt. Balázzsal hárman végigtoltuk ezt az időszakot – mi mindig együtt voltunk, és talán ez a stabilitás és kiszámíthatóság is hozzájárult ahhoz a gyönyörű növekedéshez, amire nagyon büszkék vagyunk.

Tényleg nem lehet néhány szóban leírni a múlt nagyszerű emlékeit, de még meg kell említenem azt a tőlem független szervezést, amit Bartos Ferivel leraktatok. Mindkét esemény felejthetetlen és nekem nagyon szép emlék. A 47 és az 50 éves születésnapjaimat szerveztétek meg úgy, hogy a legkedvesebb partnereinkkel ünnepeltük azt. Hatalmas meglepetés volt akár a Comói tónál, akár a Vassvillában ért meglepetés. Nem tudom elmondani milyen megtisztelő volt az a szeretet, amit ott kaptam.

Köszönöm szépen Tomi!

Tamás családja 2025. július 5-én, Kőröshegyen tart megemlékezést, amelyre tisztelettel várják a megemlékezőket.

Tamás, emléked szívünkben örökké él.