Ez egy rendszeresen visszatérő kérdés. Sok mindentől függ, legfőképp az érvényben lévő előírásoktól, illetve attól, hogy milyen az típusa a hőszigetelésnek. A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a homlokzati falazatoknak a 0,24 W/m2K követelményt kell teljesíteniük, ehhez igazodva kell a hőszigetelő anyag vastagságát meghatározni. Ha van az épületnek építész tervezője, akkor neki kell a megfelelő hőtechnikai számításokat elvégezni és meghatározni a hőszigetelés anyagát és vastagságát. Sokszor azonban – például egy meglévő családi ház hőszigetelése esetén – a tulajdonos nem tudja elvégezni ezt a számítást. Ebben az esetben javasoljuk a MÉVSZ irányelvekben is megtalálható táblázatok használatát, amelyek a különböző falazat típusok és vastagságok esetére megadja, hogy milyen minimális vastagságú hőszigetelésre van szükség adott hőszigetelő képességű anyagok használata esetén. Amennyiben nem sikerül ezekkel a táblázatokkal sem boldogulni, forduljanak hozzánk bizalommal, mi segítünk!
Az előzőhöz hasonló kérdés, de más megvilágításban. Erre a kérdésre 15 évvel ezelőtt lehet, hogy azt válaszoltuk volna, hogy pl. 8cm, de tegyen inkább 10cm-t, biztos, ami biztos. Ma már jellemzően 15-20cm vastag hőszigetelő rendszereket ajánlunk, és a szigorodó előírások miatt az átlagos vastagság egyre növekszik. 2021. január 1.-től pedig már a közel nulla energetikai követelményszint lép életbe, ami tovább erősíti ezt a tendenciát. Javasoljuk tehát, hogy a múltból tanulva inkább a szükségesnél nagyobb hőszigetelőanyag vastagságot válasszunk, mert a jövő ezt az előrelátást fogja igazolni. Gazdaságosság tekintetében is megéri a nagyobb vastagságot választani, mert az energiaárak várhatóan nem csökkenni, hanem növekedni fognak a jövőben is. Az ingatlant tekintve pedig egy hőszigetelt ház szinte rögtön behozza a hőszigetelés árát az épület megnövekedett értéke miatt.
Az előzőekben tisztáztuk, hogy a hőszigetelő lapok tisztán pogácsás ragasztása nem megfelelő, helyette vagy a pont-perem módszerrel történő ragasztást kell alkalmazni vagy a teljes felületen történő ragasztást. Így már a kérdésre is jobban lehet válaszolni.
Kétségtelen, hogy a teljes felületű ragasztás biztosabb tapadást tesz lehetővé, mint a pont-perem módszerrel történő ragasztás. Viszont egyenetlen felületen nem lehet alkalmazni, ilyen esetben csak a pont-perem módszer jöhet szóba. Másrészről a ragasztó felhordása, megfelelő elterítése teljes felületű ragasztásnál lassabb, mint a pont-perem módszer esetén és az anyagszükséglete is egy kicsit magasabb. Jogosan teheti fel valaki a kérdést, hogy akkor minek dolgozzak többet, ha nem kell feltétlenül. Ugyanakkor egy burkolatos hőszigetelő rendszer építése esetén indokolt a teljes felületű ragasztás, amit így nem tudunk megspórolni. Nem lehet tehát egyértelműen jobb vagy rosszabb módszerről beszélni, hanem mindig az adott projekthez igazodóan kell a legoptimálisabb megoldást választani.
A választ a MÉVSZ által kiadott kivitelezési irányelvben (is) megtaláljuk, amit ezúton is ajánljuk kivitelező partnereink figyelmébe. Abban az esetben, ha elmarad a peremragasztás, a táblaszélek rögzítetlenül maradnak, ezáltal folyamatosan mozognak és következésképpen a kéreg megreped. Jelen ismereteink szerint, dupla hálózással készülő kéreg tartósan elviseli a rendellenes mozgásból eredő igénybevételeket.
Abban az esetben is, ha már meglévő hőszigetelő rendszerre kell további kiegészítő hőszigetelést elhelyezni, a gyártó által megszerzett rendszer engedély szerint kell eljárni. A Mapetherm EPS Plus (8+15cm) rendszerével lehetőségünk van a meglévő maximum 8cm vastag hőszigetelő rendszerre maximum 15cm vastag új hőszigetelő rendszert építeni. Általános felületen az új rendszert a meglévőre ugyanúgy kell rögzíteni, mintha a falazatra rögzítenénk a rendszert, vagyis hálózás nélkül, pont-perem módszerrel vagy teljes felületű ragasztással ragasztjuk az EPS hőszigetelő táblákat a meglévő rendszerre. A dűbelezéskor viszont figyelembe kell venni a meglévő hőszigetelő rendszer vastagságát is és a dűbeleket mindig a szilárd, teherbíró falazatba kell rögzíteni.
A komolyabb rendszergazdák hőszigetelő rendszereiben ma már csak olyan dűbeleket találunk, amelyeknek nagyon alacsony a hőátbocsátási tényezője, vagy akár nullának is tekinthető. A fémszeges dűbelek is műanyag „sapkával” rendelkeznek, amelyek a hőhidasságot csökkentik a szerkezetben. Persze ennek is van valamekkora hőátbocsátási tényezője, ezért törekedni kell arra, hogy inkább a modernebb kompozit dűbellel (fém feszítőelemes és műanyag beütőszeges) vagy pedig süllyesztett dűbellel dolgozzunk. A hőhídmentesítés nélküli dűbelek – a rossz hőszigetelés mellett - olyan esztétikai károkat is okoznak, amelyek sehogy sem szüntethetők meg, ezért nem éri meg gyenge minőségű dűbeleket használni.
A polisztirol hőszigetelő táblák a beépítéskor nem kerülnek közvetlenül a környezetbe, inkább több évtizeddel később, az épület bontásakor merülhet fel ez a kérdés. Ebben az esetben ezeket az anyagokat kijelölt hulladéklerakóhelyekre kell elszállítani, ahol az anyag további útja (megsemmisítés, esetleg újrahasznosítás) ellenőrizve van. Persze a hanyag kezelés lehetősége ilyenkor is fennáll, de ez más anyagok esetén is felmerül. Aki mindenképpen a természetes és környezetbarátabb anyagok használatához ragaszkodik, azoknak javasoljuk a kőzetgyapot hőszigetelő táblák használatát, de ez magasabb árat is jelent a beépítéskor.
A nyílászárók kávakialakításainak részleteit minden esetben a gyártó engedélyében (Nemzeti Műszaki Értékelés, NMÉ) találjuk meg. Ahhoz, hogy a rendszert helyesen építsük fel, ezekhez az előírásokhoz ragaszkodni kell. Többféle kialakítás lehetséges, a Mapei a kivitelezés egyszerűbbé tétele, illetve a tűzvédelem szempontjait tekintve a kőzetgyapot béllettel ellátott változatot (az NMÉ-ben a 4.-es változat) szokta javasolni partnereinek. A nyílászárók pontos helyét – a hőszigetelés, a használhatóság és egyéb szempontok figyelembevételével - a tervező adja meg, illetve egy meglévő épület hőszigetelése esetén ez már adott. Amihez mindenképpen ragaszkodni kell, hogy max. 20cm hőszigetelőanyag vastagság esetén a nyílászáróknak a falsíkon belül (vagy legfeljebb a falsíkig kitolva) kell elhelyezkedniük. A Mapetherm Passzív rendszerben (max. 40cm hőszigetelő lap vastagsággal) a nyílászárók a hőszigetelés síkjában is elhelyezhetők.
Amíg nedves lábazatról van szó, addig semmilyet. Alulról nedvesedő falazatok esetén addig nem javasoljuk az épület hőszigetelését, ameddig a falazat nedvesség utánpótlásának megszüntetése, illetve a falazat kiszáradása meg nem történik. Miután megoldottuk ezt a problémát, akkor kezdhetünk el hőszigetelni és ekkor érdemes a megfelelő hőszigetelő anyagot kiválasztani. Mivel a kőzetgyapot páraáteresztő képessége sokkal jobb, mint a polisztirolé, ezért ilyen esetben inkább kőzetgyapotot javaslunk, és a színvakolat típusát is ennek megfelelően kell meghatározni és kiváló páraáteresztő képességű terméket (például szilikongyanta bázisú, a Mapei-nél a Silancolor termékek ilyenek) kell választani.
Ennek az oka nagy valószínűség szerint a helytelen ragasztás, vagyis a pogácsás ragasztás alkalmazása. Abban az esetben, ha a hőszigetelő táblák pereménél nincs ragasztó sáv, a táblák (főleg a polisztirol táblák) a hideg-meleg hatására bekövetkező hőmozgás miatt alakváltozni kezdenek, a peremeknél ki-be hajlanak. Ez az úgynevezett matrac-effektus. Ennek hatására a záróréteg (vagyis a tapaszolás és a színvakolat) megrepedezik és a hőszigetelő táblák szélei a repedések mentén kezdenek kirajzolódni. Az esztétikai probléma mellett a további gond az, hogy a repedéseken keresztül a nedvesség bejut a hőszigetelő rendszerbe, ahol a károsodás ütemét felgyorsítva tovább végzi áldatlan tevékenységét. Jelenlegi ismereteink szerint a zárórétegben alkalmazott dupla hálózással javítható a fenti hiba.
Nagyon fontos szétválasztani a ragasztással kapcsolódó teljes hőszigetelő rendszert (THR) a kiszellőztetett légréssel készülő rendszerektől. A ragasztott hőszigetelő rendszerek esetén nem szabad, hogy légrés keletkezzen a rétegek között. A rendszert mind alul a lábazatnál, mind felül a homlokzat felső vonalánál le kell zárni, a légmozgás kialakulása nem megengedett. A táblák pont-perem módszerrel történő rögzítése is akadályozza a levegő vándorlását a hőszigetelő táblák és a falazat között. Az itt létrejövő rés vastagsága egyébként 1cm, legalábbis ott, ahol a hőszigetelés és a falazat nem kapcsolódik egymással a ragasztón keresztül. De ezt a rést nem kell külön „létrehozni”, hanem a megfelelő vastagságú ragasztót kell csupán a hőszigetelő táblákra felhordani.
Igen, körülbelül helyes a számítás, de a pontos érték minden esetben attól függ, hogy melyik gyártó, melyik termékét szeretnénk összehasonlítani ilyen szempontból. A meghatározásban a kulcs a hőszigetelő anyagok hővezetési tényezője, amit lambda betűvel jeleznek. Egy adott termék esetén, ha a hőszigetelő anyag vastagságát (d) elosztjuk a hővezetési tényezővel (lambda), akkor megkapjuk a termék ún. hővezetési ellenállását (R). A hővezetési ellenállás (R) értékek a különböző hőszigetelő képességű és vastagságú anyagoknál már összehasonlíthatók, így a „kiváltás” elvégezhető. Sokszor a hőszigetelőanyag gyártók ezeket a hővezetési ellenállás (R) értékeket az adatlapokon vastagságonként megadják, így az összehasonlítás számítás nélkül is elvégezhető.
Eddigi ismereteink szerint és abban az esetben, ha a hőszigetelő rendszert helyesen készítették el, a polisztirol hőszigetelő anyagok tulajdonságai sem a hőszigetelő képességüket tekintve, sem az alakváltozás szempontjából nem változnak. Ha sikerül az előírások szerint elvégezni a kivitelezést, a rendszerbe nem jut be nedvesség, ami a hőszigetelő rendszereket jelentősen károsítaná. Így évtizedeken keresztül megbízható, jó minőségű hőszigetelő rendszerünk lesz. Ami a külső megjelenést illeti, előfordulhat, hogy bizonyos időközönként a felületet újra kell festeni, hogy a homlokzat mindig újszerűnek és tisztán nézzen ki.
Már ma is léteznek olyan természetesnek mondható hőszigetelő anyagok, amikkel lehet hőszigetelő rendszert készíteni. Ilyen például a parafa, ami teljesen bio megoldásnak tekinthető és az anyagnak jó hőszigetelő képessége van. Ugyanakkor Magyarországon eddig szinte csak a polisztirol és az ásványgyapot hőszigetelő maggal rendelkező rendszerek terjedtek el, a parafa egyáltalán nem. A hazai rendszergazdáknak szinte kivétel nélkül csak ezekre a hőszigetelő anyagokra van bevizsgált rendszereik. Tekintve a jelentős árkülönbségeket, várhatóan a természetes anyagokból készült hőszigetelő termékek nem fogják felváltani a polisztirol és az ásványgyapot egyeduralmát.
Gyártónként különböznek ezek az értékek, de a legfontosabb homlokzati hőszigetelő anyagok körülbelüli lambda értékeit W/mK mértékegységben az alábbiakban foglaljuk össze:
Jól kivitelezett hőszigetelő rendszer esetén nem várható a lakásban penészesedés, éppen hogy megelőzzük vele annak kialakulását, vagy megszüntethetjük vele az esetlegesen meglévő penészesedést. A kérdés valószínűleg abból a félelemből táplálkozik, hogy hőszigetelés készítése esetén „bedunsztoljuk” a házat. Erre a kérdésre vonatkozóan a válasz egy külön leírásban található.
Valóban az ablak kávánál csak korlátozott hely áll rendelkezésünkre a hőszigetelő lapok elhelyezésére. Ez konkrétan 2-5cm vastagságot jelent, akár polisztirolból, akár ásványgyapotból készül a hőszigetelő rendszer. De ez nem probléma, a hőszigetelő rendszerek ezekkel a vastagságokkal lettek megtervezve, illetve bevizsgálva és helyes kávakialakítás esetén nem okoz semmilyen gondot a továbbiakban. A helyes kávakialakításra viszont mindenképpen figyelni kell, az erre vonatkozó gyártói utasításokat, illetve a vonatkozó engedélyekben részletezett leírásokat pontosan be kell tartani. Ezt a hatóságok és a műszaki ellenőrök is ellenőrizni szokták, ezért ezek kialakítására különös figyelmet kell fordítani.
A dűbelezés ilyen jellegű problémái a következőkre vezethetők vissza. Gyakran fordul elő, hogy a vázkerámia falazatba ütvefúróval készítik a furatot, aminek az lesz a következménye, hogy a vázkerámia vékony, belső üregei roncsolódnak, így a falazat a furatba kerülő dűbelt nem tartja meg, hanem az lötyög benne. Ennek elkerülése érdekében javasoljuk karát fúrószár használatát és normál fúrás alkalmazását. Az ütvefúrás tehát ilyen esetekben tilos.
Másik hiba szokott lenni, hogy nagyobb furatot készítenek a kelleténél. A piacon forgalomban lévő 8mm-es, illetve 10mm-es átmérőjű dűbelek esetén 8, illetve 10mm-es furatokat kell készíteni, így fognak a dűbelek a falazatba kellőképpen befeszülni.
Javasoljuk még ezen kívül, hogy minden esetben minőségi gyártótól származó dűbelekkel dolgozzanak, mert ez a hőszigetelő rendszer stabilitása szempontjából létfontosságú.
Az épületek északi oldalai rendszerint kevesebb napfényt kapnak, mint az épületek többi homlokzatai, ami ahhoz járul hozzá, hogy a penész, illetve alga, moha könnyebben megtelepedjenek rajta. Ezek megtelepedéséhez ugyanis többek között tartósan nedves környezetre és nem túl magas hőmérsékletre van szükség, ami az épületek északi oldalán a kevés napfény miatt gyakori. A penészgomba kifejlődéséhez egyébként még fény sem szükséges. Az olyan esetekben, ahol ez a probléma előfordulhat, javasoljuk olyan színvakolatok vagy festékek alkalmazását, amelyek biocid anyagokat tartalmaznak. A Mapei termékkínálatában ezeknek a termékeknek a nevében a „Plus” szócska utal a penész- és algaálló tulajdonságra.
Ebben a kérdésben a vélemények megoszlanak. A falazóanyag gyártók rendszerint a falazóanyag hőszigetelő értékeit a vakolt falakra adják meg, ezért ilyen szempontból javasolt a hőszigetelő lapokat a vakolt felületre helyezni, hogy a megfelelő hőszigetelő értékek biztosítva legyenek. Másrészről páratechnikai szempontból is javasolt a vakolat alkalmazása. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy hivatalosan a szakmai előírások nem tartalmazzák ezt a követelményt.
A hőszigetelő lapok ragasztásának legfontosabb alapelve az, hogy a táblákat – akár polisztirol lapról, akár kőzetgyapot lapról legyen szó - csak pont-perem módszerrel vagy pedig teljes felületű ragasztással lehet ragasztani. A pogácsás ragasztás alkalmazása nem megengedett! A pont-perem módszerrel történő ragasztás esetén a ragasztónak a hőszigetelő tábla felületének legalább 40%-át kell lefednie, a teljes felületű ragasztás esetén értelemszerűen annak 100% át kell, hogy fedje. Kőzetgyapot táblák ragasztásánál fontos még a táblák előglettelése, hogy a ragasztó és a kőzetgyapot tábla közötti jó tapadást elősegítsük. Más fontos követelmények is vannak a ragasztással kapcsolatosan, de ezek a legfontosabbak.
Igen, a ragasztás mellett az esetek legnagyobb százalékában kell dűbelezni is, nem elegendő csak a ragasztás. A ragasztás ugyanis a legtöbb esetben olyan felületre történik, ami nincs letakarítva, lemosva, ezért bármilyen kiváló ragasztó alkalmazása esetén is az alapfelülethez történő tapadás bizonytalan. A dűbelekkel történő rögzítés méretezhető és megbízhatóan meg lehet mondani egy adott hőszigetelési feladat esetén, hogy a dűbelek milyen erőhatásokat képesek felvenni. A dűbelek emellett gátolják a polisztirol táblák esetén gyakori ún. matrac-effektust, vagyis a megfelelő helyeken elhelyezett dűbelek nem engedik a tábláknak a hő hatására keletkező kifelé-befelé történő mozgását. Kisebb egyszintes családi házak esetén, ahol nincs homlokzati tűzterjedés, vagy egyéb kisebb, alárendeltebb épületek hőszigetelése esetén megengedhető a dűbelek elhagyása, de ennek a lehetőségét alaposan meg kell vizsgálni.
Vályogházak hőszigetelését általában nem javasoljuk, azok hőszigetelő képessége elég jó szokott lenni. Amennyiben valaki mindenképpen ragaszkodik vályogházának hőszigeteléséhez, a kőzetgyapot hőszigetelő maggal rendelkező hőszigetelő rendszert javasoljuk.
A simítóréteg vastagsága helyes kivitelezés esetén kb. 3,5mm vastagságú egyrétegű, lúgálló üvegszövetháló alkalmazásával. Fontos, hogy az üvegszövetháló felhelyezése előtt hordjuk fel a ragasztót egy rétegben, majd erre fektessük a hálót. Ha az üvegszövethálót közvetlenül a hőszigetelő táblára helyezzük és a hálón keresztül próbáljuk a ragasztót felhordani, akkor a ragasztó nem fog elegendő felületen tapadni. Az üvegszövetháló felhelyezése után újabb réteg ragasztó felhordása szükséges, aminek teljesen takarnia kell a hálót, annak mintázata a simítás után nem látszódhat át a ragasztón.
Tény, hogy az ásványgyapot hőszigetelő tábla páraáteresztése a levegő páraáteresztéséhez (1-es páraáteresztési együttható érték) közelít. Ugyanakkor a közvélekedéstől eltérően a polisztirolnak sem rossz ez a tulajdonsága, a 20-40 közötti értéket a különböző gyártók termékei tudják teljesíteni. Fontos ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy egy hőszigetelt falazaton keresztül nagyon kevés pára halad át, a benti páratartalom kb. 2-3%-a. Ha a szobákban diszperziós festést alkalmazunk, akkor pedig gyakorlatilag semmilyen pára nem halad át a falszerkezeten.
Sehogyan. Legalábbis helyes kivitelezés esetén nem szabad légmozgásnak létrejönnie a falazat és a hőszigetelő táblák között. A pont-perem (vagy a teljes felületű) ragasztási módszer alkalmazása esetén a szigetelő táblák és a falazat között nem tud a levegő vándorolni és ez így helyes. Léteznek olyan falszerkezetek, amelyek más alapelven működnek, ezek a kiszellőztetett légréssel ellátott falazatok, de az egy más eset, a ragasztott hőszigetelő táblákkal készített teljes hőszigetelő rendszerben (THR) nem keletkezhet légrés.
Bár logikusnak tűnhet a színezés elhalasztása egy későbbi időpontra például anyagi okok miatt, mégsem javasoljuk ezt. Ha a simítóréteg tartósan ki van téve a környezeti hatásoknak, azok károsíthatják azt és előfordulhat, hogy mire oda jutunk, hogy leszínezzük a házunkat, egy szétrepedezett simítóréteggel találkozunk, amit aztán készíthetünk újra, ha tökéletes rendszert szeretnénk eredményül. Tűzvédelmi szempontból is veszélyes, ha hiányzik a záróréteg kb. 1,5mm vastag színvakolata. Javasoljuk tehát, hogy – a gyártó által megadott technológiai időket betartva – a hőszigetelést „egy menetben” végezzük el.
Igen, a kültéri bevonatokra vonatkozóan – legyen az akár festék, akár színvakolat - alapelv, hogy ellen kell állniuk a napsugárzásból származó UV hatásának. Ennek a tulajdonságnak a hiányát sajnos sok esetben csak akkor látjuk, ha már a homlokzaton a fakulás jeleit látjuk. Az UV sugárzásnak nemcsak a bevonat alapanyaga, hanem a színezéshez használt pigment is ellent kell, hogy álljon. Ennek érdekében kerülni kell azoknak a színezőpasztáknak a használatát, amelyek szerves anyagúak. A Mapei Kft. csak olyan bevonatokat és színeket állít elő, amelyeket gyorsított öregedésálló vizsgálattal már egyesével leteszteltek.
Megfelelő minőséget képviselő gyártó és termék kiválasztásával. A színvakolatok fakulását a gyártóknak vakolat típusonként és színenként kell egyesével bevizsgálni. A Mapei olyan gyorsított öregedésálló vizsgálatokat végzett el minden egyes vakolattípusra és a színkártyájában szereplő minden egyes színre, amely biztosítja, hogy a színvakolataink – legyenek azok akrilos, szilikonos vagy szilikát bázisú termékek – hosszú ideig fakulásmentesen viselkedjenek, vagyis az UV sugárzásnak ellenálljanak. A színezéskor ez bizonyos típusú pigmentek (szerves paszták) kerülését is megköveteli. Ebből a szempontból is javasoljuk tehát a minőségi színvakolatok használatát, hogy a végén „ne az olcsóbb legyen a drágább”.
