A százéves Centro Piacentiniano átépítése

Bergamo központjának kialakítása az 1920-as években vette kezdetét egy a vasúthálózatba bekapcsolt, szabadon fejleszthető és bővíthető, ámde addigra erősen lepusztult vásárterületen, mégpedig a korszak vezető építésze és várostervezője, Marcello Piacentini elképzelései szerint. Az írásom tárgyát képező terület része például a Piazza Vittorio Veneto, a Piazza Dante Alighieri és a Piazza della Libertà, de a Teatro Gaetano Donizetti operaházat is itt találjuk. Nevezett helyszín közel száz esztendő elteltével komoly ráncfelvarráson esett át. A város jövője szempontjából stratégiai fontosságú beavatkozásra a Bergamo–Brescia Kulturális Főváros 2023 program részeként került sor, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a két helyszín összekapcsolása mellett új életet leheljenek az elnéptelenedés felé sodródó, ezért a közbiztonság szempontjából veszélyessé vált városrészbe.

Bergamo Város Önkormányzata európai szintű ötletpályázatot hirdetett az elhanyagolt körzet revitalizációja érdekében. A tervezők feladata meglehetősen kényes volt: úgy kellett gyalogos zónákat kijelölniük a 28 000 négyzetméteres területen, hogy se a zöldterületek kiterjedése, se a műemlékek száma ne változzék, hiszen ezek amellett, hogy természet-, illetve örökségvédelmi szempontból védettséget élveznek, Bergamo lakói számára érzelmileg is sokat jelentenek.

A győztes pályamunkát egy hat helyi építészből és építőmérnökből – Luigino Pirola, Mariola Peretti, Simone Zenoni, Gianluca Gelmini, Carlo Peretti és Elena Franchioni – álló, kimondottan nyílt terek tervezésére szakosodott kollektíva nyújtotta be. Alkotóközösségük neve Flânerie (magyarul séta, barangolás), az utcán lődörgő „flâneur”-ök tevékenységét leíró francia kifejezés. A flâneurök olyan emberek, akik soha, sehová sem sietnek, hanem igyekeznek átadni magukat a szemlélődésből fakadó érzeteknek, érzéseknek. Bergamo önkormányzatának pedig épp az volt a szándéka, hogy visszaadja a területet a flâneuröknek – a turistáknak és a járókelőknek. A tervezők egy képzeletbeli referenciavonal építészeti elemeire összpontosítottak (amelyek horizontális síkból való kiemelkedése átlagosan mindössze 30–50 cm volt), és azon túl, hogy 100 paddal, 160 lámpaoszloppal és 13 fával színesítették az utcaképet, a térburkolatokra is kiemelt figyelmet fordítottak.

A Centro Piacentiniano egész területén gondosan feltérképezték a már meglévő térburkolatokat, és kijelölték a védelemre és megőrzésre szoruló „történelmi” részeket, valamint az újabb, többnyire jó állapotú, megfelelően funkcionáló és esztétikailag is elfogadható részeket – például a Sentierone sugárút mentén 2006-ban beépített Stellato gránit burkolatot.

Több mint 15 000 négyzetméter aszfaltot azonban „nemesebb” kőburkolatra cseréltek, amelybe a látássérült gyalogosokat segítő taktilis elemeket is beépítettek. Hogy ne tegyék tönkre a történelmi városképet, a taktilis jelzéseket a burkolat többi részéhez hasonló jellegű, texturált felületű gránitlapokból alakították ki.

A térkövezési munkálatokat három szakaszra bontották, és 2021 második felében kezdték meg. Az első ütemben a Piazza Dante Alighierin dolgoztak, amelyet – a zöldfelületeket is átrendezve – teljes egészében sétatérré változtattak. Ezután a Donizetti operaház melletti részt vették kezelésbe, ahol a kulturális és rendezvényközpont található, míg a 3. ütem a városi önkormányzat irodáit foglalta magában. Az átépítés azonban a 2. és 3. szakasz közötti területre is kiterjedt, ami a gyakorlatban Bergamo egyik ikonikus részét, a Felsővárost a központtal összekötő utat jelentette. Ez az összekötő út funkcionális és érzékelhető kapcsolatot teremt Bergamo két „lelke”, az ősibb Felső- és modernebb Alsóváros között.

A pályázati kiírás másik kulcsszava a fenntarthatóság volt. Hogy a kivitelezés környezeti hatásait minimalizálják, a projekt ismertetésében mindazokat az olasz Környezetvédelmi, Szárazföldi és Tengeri Minisztérium (IMELS) által az építményekre, a világítási rendszerekre, a zöldterületekre és az utcabútorokra, valamint az építési rendtartásra és területrendezésre vonatkozó környezetvédelmi követelményeket (CAM) részletesen ismertették, amelyeknek a sikeres tenderezőnek meg kellett felelnie.

A tartóssági és fenntarthatósági követelményeknek való megfelelés érdekében a telepítendő burkolatokat a várható igénybevételnek megfelelően három kategóriába sorolták: alacsony (az olasz UNI 11714-1 szabvány szerinti P7 osztály), közepes (P8 osztály), illetve nagy terhelésű (P9 osztály).

A tervezők a terhelés nagyságától és típusától függetlenül valamennyi felület esetében a MAPESTONE rendszer alkalmazását írták elő. A kifejezetten költséghatékony, tartós, alacsony karbantartási igényű városi felhasználásra ajánlott MAPESTONE rendszerünk számos olyan az XF4 környezeti kitéti osztályba tartozó terméket tartalmaz, amelyek az olasz UNI 11714-1:2018, valamint az EN 206-1 európai szabvány előírásainak és követelményeinek is eleget tesznek. A nagy szilárdságú, a sózásnak és a fagyás-olvadási ciklusoknak jól ellenálló MAPESTONE habarcsokkal fektetett burkolat monolitikus, egységes rendszert alkot, amely hosszú évekig semmiféle karbantartást sem igényel.

A kivitelezők a 8/10 cm-es gránit kockaköveket és a terhelhetőségük szerint a P7 osztályba sorolt, 6 cm vastag kőlapokat egy átlagosan 5–7 cm vastag MAPESTONE TFB CUBE habarcságyba fektették, míg a közepes vagy nagy igénybevételnek kitett, P8, illetve P9 osztályba sorolt burkolatok beépítéséhez MAPESTONE TFB 60 előkevert ágyazóhabarcsot használtak. Logisztikai és fenntarthatósági megfontolásokból – a projektkiírásnak megfelelően – mindkét habarcsot ömlesztve, silókban szállították a helyszínre.

A térburkoló kövek és lapok közötti – átlagosan 10 mm széles – hézagokat a MAPESTONE PFS2 FLEX előkevert fugázóhabarccsal töltötték ki. E termékünk magas rugalmassági modulusa és a hagyományos habarcsoknál háromszor nagyobb húzószilárdsága miatt hatékonyan tompítja a járművek áthaladása és a hőtágulás során keletkező feszültségeket. E tulajdonságai révén ellenállóbbá teszi a fugákat, amivel jelentősen meghosszabbítja a burkolt felületek várható élettartamát.

A szakemberek a mozgási hézagokat a MAPEFLEX E-PU 30 NS kétkomponensű, tixotróp epoxi-poliuretán hézagkitöltő anyaggal tömítették, amely amellett, hogy fokozottan vegyszerálló, kiváló mechanikai jellemzőkkel és nagy rugalmassági modulussal is bír.

A nagyforgalmú, tömegközlekedési és nehéz gépjárművek által frekventált, a városközponttal összeköttetést biztosító főútvonal különleges elbánásban részesült. A Sentierone sugárút leburkolásához ugyanis a kivitelezők 14 cm vastag gránitlapokat használtak, amelyeket a MAPESTONE rendszerünk részét képező MAPESTONE TFB 60 és MAPESTONE PFS2 FLEX habarcsaink segítségével fektettek.

A térkövezett terület esetében eltérő műszaki megoldást alkalmaztak, mivel ez a rész egy aszfaltburkolatú, a Centro Piacentinianót keresztező út folytatása, ezért az áthaladó forgalom miatt más fajta terhelésnek van kitéve. Itt egy laza, zúzott porfír ágyazatra ültették a 14 cm-es gránitkockákat, a közöttük lévő szélesebb hézagokat pedig kétszeresen is MAPESTONE JOINT oldószermentes poliuretán gyantával tömítették, hogy egy rugalmas és áteresztő kövezett útfelületet kapjanak.

A második ütem 2021 februárjában, míg a harmadik 2022 februárjában indult, és a terveknek megfelelően, idén februárban fejeződött be – éppen időben a Bergamóban és Bresciában megrendezendő kulturális eseménysorozathoz. Már csak néhány nap van hátra az új Centro Piacentiniano átadásáig, ahova mindenkit – helyi lakosokat és turistákat – sok szeretettel várnak egy csodálatos lődörgésre, hogy bizonyítsák, az önkormányzatnak sikerült elérnie a célját, és a városközpont újra megtelik élettel.