Az egyik csoport, amikor gyors száradás vagy zsugorodás miatt reped meg az aljzatunk. Ezek legtöbbször pókhálószerű, keskenyebb repedések. Sokszor nincs elrepedve a beton, csak a felülete nyílik meg. Ezen repedések megléte kevésbé van kihatással a burkolatunkra, javításuk egyszerű feladat.
A másik csoportba tartoznak az egyenes vonal mentén történt szélesebb (akár mm-eket is meghaladó) repedések. Meglétük a dilatációs mezők helytelen kialakítására vezethető vissza. A hőmérséklet emelkedésekor az esztrich hőmozgást végez, tágul. Nem megfelelő számú és helyzetű dilatáció (tágulási hézag) esetén elreped. Ilyenkor egy folyton mozgásban lévő repedés jön létre. A burkolatban való megjelenése elkerülhetetlen!
A két probléma javítása hasonló:
Az első esetben elég a repedéseket kitölteni egy epoxi gyantával, mint pl. az EPOJET. Dilatációs repedések észlelésekor minden esetben „betonvarrás” technológiát kell alkalmaznunk! A repedést 2-3 mm mélységig ki kell tágítanunk, keresztirányban 25-30 cm-enként az aljzatvastagság feléig bevágásokat kell készítenünk. Portalanítás után a bevágásokba esztrich-kötőlemezt helyezünk, és az egészet kitöltjük EPORIP-pel. A gyantába még friss állapotában kvarchomokot szórunk. Az utolsó, ám egyik legfontosabb lépés, hogy megszüntessük a hibát kiváltó okot: bevágjuk a megfelelő helyre a dilatációt! Enélkül a repedésünk újra meg fog jelenni!
A repedések kialakulásával szorosan összefüggő probléma a dilatációs mezők helytelen kialakítása, esetenként teljes hiánya. A dilatációs hézagok arra szolgálnak, hogy az aljzatok hőtágulása esetén helyet biztosítsanak a mozgásnak. Ebből adódóan a hézagokat szigorúan csak tartósan rugalmas anyaggal szabad kitölteni! Merev anyaggal való kitöltés esetén a dilatációs hézag elveszíti funkcióját, és továbbra is fennáll a repedés veszélye! A mezők kiosztásánál több szempontot is figyelembe kell vennünk!
A leglényegesebb különbség aljzat és aljzat között az, hogy bel- vagy kültérben helyezkedik-e el. Amíg egy beltéri aljzatnak (még padlófűtés esetén is) mozgásban le kell követnie 20-25 ◦C-t, addig a kültérben elhelyezkedő társaiknak a -20-tól, egészen +40-50 ◦C-ig helyt kell állniuk, ami 60-70 ◦C különbséget jelent! Kültérben tehát több dilatációs hézagra van szükségünk, ami kisebb dilatációs mezőket jelent. 9-12 m2-enként tágulási hézagra van szükség! Beltérben azt a két szabályt alkalmazva, hogy 8 méter lehet a mezők leghosszabb oldala, és az oldalarányok max. 1:2 lehetnek, láthatjuk, hogy 30-32 m2 (8*4) lehet a maximális mező méret.
Maradjon kapcsolatban velünk
4fd479fc-0998-4b02-8b67-835f28adb194.png?sfvrsn=ebd23d89_1){kind=icon}
Hozzászólások
Load more comments