A falak nedvesedése, amelyet a szigetelés nélküli alapokon keresztül kapillárisan felszívódó talajvíz vált ki, az egyik legkomolyabb probléma. A nyirkos falak miatt az épületek egészségtelenek és gyakran lakhatatlanok is, mivel nehezen fűthetők és a vakolat mállik az ismételt javítások ellenére. A hajszálcsöveken felszivárgó víz a talajban, vagy a régi falazatok mélyén található oldható sókat magával viszi. Amikor a víz elpárolog, a só lerakódik a vakolat felületére, amely nagymértékben rontja az épület megjelenését.
Ezekben az épületekben a téglafalazáshoz és vakoláshoz használt habarcsok a szulfát sókkal szembeni vegyi összeférhetetlenségük miatt nagyon gyakran komoly károsodást szenvednek két vegyülettől, az ethringittől és thaumasittól.
A falazatokban található szulfátok több helyről származhatnak: - az eredeti építkezésnél vagy korábbi restaurálásnál kötőanyagként használt gipsz
- a téglákban levő sós szennyeződések
- felszivárgó nedvesség, amely magával viszi a talajban levő szulfátokat
a kő és habarcs elszulfátosodása SO2-tartalmú levegővel érintkezve (pl. ipari körzetekben és a városközpontokban, ahol a lakások fűtéséhez használt tüzelőanyagból és a gépkocsiforgalomból származó füst szennyezi a levegőt).
A sók penetrációjának megkönnyítése és nedves környezet kialakítása miatt tartósan károsítja az épületeket, valamint használóira is káros hatással lévő mikroorganizmusok fejlődésének a feltételeit is megteremti. A kapillárisan felszívódó víz behatolásának kiküszöbölése tehát egyike az alapvető konzerválási beavatkozásoknak az építészetben. Sokan úgy gondolják, hogy megoldást jelent a nedvesség forrásának lokalizálása és megszüntetése, ez azonban csak egyes esetben lehetséges, mivel általában a nedvesség több forrásból származik, és nem mindig lehet eldönteni, hogy melyik a domináns, továbbá (pl. talajvizek esetében) megszüntetésük nehezen megoldható.
Bitumenes lemez szigetelések alkalmazása költséges földkiemelést, továbbá bonyolult építési munkák elvégzését igényli. Ezeket a módszereket általában függőleges szigetelésként alkalmazzák, tehát nem hoznak létre vízszintes membránt, így nem feltétlenül biztosítják a falakat a kapillárisan felszívódó nedvesség ellen. Léteznek már olyan folyékony szilikon-mikroemulziós szerek, melyeknek alkalmazása fékezi a víz mozgását a falszerkezetekben. Az ilyen típusú módszerek viszonylag egyszerűen elvégezhetőek, és elegendő védelmet nyújtanak a kapillárisan felszívódó nedvesség ellen. Amennyiben a termékismertető szerint járnak el a kivitelezők, és a porózus szerkezetet tökéletesen víztaszítóvá teszik, létrejön a hosszú távra tervezett vízzáróság. A
MAPESTOP termék ezek közé a módszerek közé tartozik.
A rosszul (vagy alulról nem) szigetelt épületeknél a kapillárisokon lévő nedvesség útját mindenképpen el kell zárni! Kisméretű tömör tégla illetve beton esetén a
MAPESTOP mikroemulziós injektálószerrel. Az injektálást általában a padlóvonal felett 20 cm magasságban, fűrészfog alakban, egymástól 10-15 cm távolságra lévő injektáló furatokon keresztül kell elvégezni. A furatok kb. 30°-ban lejtsenek befelé, és kb. 5 cm híján érjék el a túlsó falat. Amennyiben a fal két oldalról is injektálható, a furatok elhelyezése oldalanként egy sorban, egymástól 10-15 cm-re történjen, és a furat mélysége a fal szerkezeti vastagságának kb. 2/3-a legyen. Kismértékű nedvesedés esetén az injektálási nyomás 0-1 bar, minimum 8 órán keresztül, nagyobb mértékű nedvesedés esetén pedig 10-50 bar, melyet 5-10 percig kell fenntartani.
Amennyiben a falazat nem tud kiszáradni teljesen, a
POROMAP termékcsalád anyagait alkalmazzák, mert
POROMRAP RENDSZER rendelkezik a falazatok javításához szükséges tulajdonságokkal, különös tekintettel az alábbiakra:
•makroporozitás, amely lehetővé teszi a nedvesség eloszlását, miközben a falazatban levő víz elpárolog
•kompatibilitás a meglévő falazat mechanikai szilárdságával és rugalmassági modulusával
•ellenálló képesség az agresszív környezeti anyagokkal, a falazatban jelen levő szulfát sókkal és kloridokkal szemben, a jelentős mértékű porozitás és mérsékelt mechanikai szilárdság ellenére.
Alkalmazási folyamata a következő:
Le kell verni a vakolatot a külső és belső oldalon, majd felhúzni 0,5cm gúzréteget a sómegkötő
POROMAP RINZAFFO-ból. Miután gúzolták, minimum 2cm vastagságban fel kell hordani a
POROMAP INTONACO lélegző vakolatot. Lényeges, hogy erre a vakolatra belső oldal felől csak páraáteresztő alapozót
SILANCOLOR PRIMER PLUST, illetve
SILANCOLOR PITTURA PLUS festéket, külső felületre
SILEXCOLOR BASE COAT alapozót, majd
SILEXCOLOR TONACHINO színvakolatot tehetnek fel, mert különben elveszti funkcióját!
A megfelelő technológiával felújított épület hosszútávon fogja tovább szolgálni lakóit, használóit.
További információt a falszárító MAPEI termékekről itt olvashat>>
Maradjon kapcsolatban velünk
