A színvakolatok vízfelvétele és az ideális kombináció

Logikusnak tűnik, hogy nemcsak az által tudunk megszabadulni a falazatok károsodását okozó víztől, ha azt engedjük a falból kipárologni, hanem az által is, ha azt be sem engedjük a szerkezetbe. Az ilyen, jó vízlepergető tulajdonságúnak is mondott színvakolatok eleve távol tartják a vizet a színvakolattól, illetve az egész falszerkezettől. Cél tehát, hogy a bevonat ne vegyen fel sok vizet és ha lehet, attól a kevéstől is minél hamarabb szabaduljon meg.

A vízfelvételt ugyanúgy szabvány szerint osztályozzuk, mint a páraáteresztő képességet. Ezt a mutatót W-vel jelöljük és a páraáteresztéshez hasonlóan 1, 2, illetve 3-as osztályba sorolhatjuk. A számok ez esetben viszont fordított sorrendben jelentik a jó minőséget, vagyis a W3-as osztály jelenti a legkisebb vízfelvételt, ami a legkedvezőbb a színvakolatok esetén. 

Ha megvizsgáljuk a különböző kötőanyagok szerepét, akkor a következőket tudjuk általánosságban elmondani: az akrilgyanta bázisú termékek nagyon jól ellenállnak a kívülről érkező víz hatásának, vagyis alacsony vízfelvételűek (a Mapeinél ilyenek a Quarzolite és Acrycolor termékek). Még ennél is alacsonyabb a szilikongyanta bázisú termékek vízfelvétele (Silancolor termékek). Ezeknél a színvakolatoknál a legjobb, W3 besorolás az elvárt minőség. A szilikát bázisú színvakolatok (Silexcolor termékek) kicsit több vizet vesznek fel, ezek esetében a közepes, W2 osztály a jellemző.

Az ideális kombináció

Az elmondottak alapján ideálisnak tűnik, ha egy terméken belül kombinálni tudjuk a fenti két műszaki paraméter legjobb értékeit. Vagyis olyan terméket tudunk készíteni, ami nemcsak, hogy kiváló páraáteresztéssel rendelkezik, hanem a vízfelvétele is a legkedvezőbb. 

Az alábbi ábra szemléletesen is mutatja, hogy a minőség hogyan változik a páraáteresztés és vízfelvétel tekintetében.