A különböző szerkezetek építéséhez használt legősibb anyagok közül egyértelműen a mész és annak variációi állnak az első helyen. A mész előállításáról és alkalmazásáról szóló első írásos emlék a római korból származik. A Vitruvius által az i.e. 13 körül íródott „De Architettura” („Az építészetről”) címet viselő értekezésnek köszönhető, hogy fennmaradt a tudás a mész és homok megfelelő keverési arányáról, valamint a szénsavas mész, homok és lilásvörös vulkáni tufa elegyítésével készíthető hidraulikus mészről. Ezeket főleg Nápoly környékéről szerezték be, elsősorban Pozzuoliból, innen ered a „puccolán” név is (latinul pulvis puteolana).
A szénsavas mész és a vulkáni homok felhasználásával készülő habarcs azonban még korábbról, a föníciaiak idejéből származik, akik közismerten fejlett civilizációt hoztak létre, és akikhez a fémekkel kapcsolatos olvasztási és kohászati ismereteket is kötjük. A mészbázisú kötőanyagok előállításával és használatával kapcsolatos tudás tovább öröklődött a krétaiakra és az etruszkokra, majd végül a rómaiakra, akik azt széles körben használták. Ők voltak azok, akik továbbfejlesztették a habarcsok bedolgozási fázisait és technikáit, valamint a habarcs összetevőinek keverési arányain is finomítottak. Napjainkban az előállításkor használatos különböző fajta kemencéket és az oltási eljárást leszámítva a mészkészítés ugyanazon módszer szerint történik, mint amit a rómaiak is alkalmaztak.
A mészkészítés lényege a kiválasztott mészkövek apró darabokba törésén alapul, melyet magas hőmérsékleten való hevítés követ (a kalcinálódás kb. +900°C-on megy végbe). Ez a fajta kő igen gyakori, és magas kalcium-karbonát (CaCO₃) tartalommal rendelkezik, mely a teljes kőzet 95%-át teszi ki. A fennmaradó 5%-ot képezik a különböző szennyeződések (elsősorban agyag és kisebb mennyiségekben szilícium-dioxid, vas-oxid, magnéziumkarbonát, stb.); ez különösen az agyagos fajtára igaz. A folyamat végén kalcium-oxid (CaO), ismertebb nevén oltatlan mész, valamint szén-dioxid keletkezik. Az oltatlan meszet ezután vízzel léptetik reakcióba egy hidratációs folyamat révén, melynek során nagy mennyiségű hő keletkezik. Ez oltási folyamat néven is ismert, és az oltatlan mészből így keletkező anyagot pedig már oltott mésznek hívjuk, ami tulajdonképpen nem más, mint hidratált mész (mészhidrát) [Ca(OH)₂ - kalcium-hidroxid]. Ha falazó- vagy vakolóhabarcsként, festékként vagy bevonó anyagként használják fel, a mészhidrát reakcióba lép a légkörben jelen lévő szén-dioxiddal, hogy a reakció végén ismét kalcium-karbonáttá alakuljon. Ezt hívjuk a mész karbonátosodásnak, ami egy rendkívül lassú folyamat, és a termék megszilárdulásával jár. Fizikai-kémiai szempontból a reakció végén egy olyan vegyület keletkezik, mely nagyban hasonlít a folyamat elején meglévőhöz, ám a végtermék esetében jelentős térfogatcsökkenés figyelhető meg a hozzákevert víz elpárolgása miatt. Amikor a mészhidrátot vulkáni homokkal, habkővel, fosszilis maradványokkal és tufával (természetes puccolán), illetve tetőcseréppel, üreges lapos cseréppel, aprított téglából vagy kerámiából származó törmelék vagy por formájában visszamaradó metakaolint és agyagot tartalmazó kohászati égéstermékekkel (mesterséges puccolán), vagy pernyével, szilikafüsttel és kohósalakkal (szintetikus puccolán) elegyítik, hidraulikus tulajdonságokat vesz fel, melynek révén víz hatására megköt és megkeményedik. A folyamat során a kalcium-hidroxid Ca(OH)₂ kémiai reakcióba lép a puccolánban jelen lévő szilícium-dioxiddal (SiO₂) vagy alumínium-oxiddal (Al₂O₃), amennyiben szükséges, illetve vízzel, hogy kalcium-szilikát-hidrátok (C-S-H) és kalciumalumíniát- hidrátok (C-A-H) képződjenek, melyek vízben stabil anyagok. Ez a puccolán reakciónak, vagy puccolános viselkedésnek is nevezett folyamat rendkívül lassú, és egyrészt meghatározza a habarcs keménységét, másrészt nagyobb mechanikai szilárdságot tesz lehetővé, mely még magának a mésznek a szilárdságát is felülmúlja.
A mész puccolánnal vagy égetett agyaggal való elegyítése így lehetővé tette, hogy a régmúltban használt habarcsok rendkívüli mértékben megszilárduljanak, és ennek köszönhetően ma is gyönyörködhetünk a több évszázaddal ezelőtt létrehozott különböző szerkezetekben, így pl. a Római Birodalom idejében épített utakban, hidakban, akvaduktokban, illetve lakóépületekben és műemlékekben.
MAPE-ANTIQUE termékcsalád
A MAPE-ANTIQUE termékcsalád a mész és puccolán ötvözéséből született. A MAPE-ANTIQUE termékek alkalmasak tégla, kő, tufa és vegyes falazatok, ezen belül akár történelmi és művészettörténeti szempontból jelentős épületek falazatainak megszilárdítására és helyreállítására is. A MAPE-ANTIQUE termékcsalád a korabeli épületek falazataihoz és vakolataihoz használt habarcsokhoz hasonló fizikai és mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, így a termékek kompatibilisek az épületek eredeti szerkezetével. Ugyanakkor rendkívül magas mechanikai szilárdsággal rendelkeznek és ellenállnak az agresszív kémiai hatásoknak, vagyis pl. a savas esőnek, a fagyásiolvadási ciklusok váltakozásának, a szennyező gázoknak, a falazatokban található oldható sóknak és a nedvességnek.
Maradjon kapcsolatban velünkIratkozzon fel hírlevelünkre, így nem marad le a Mapei friss híreiről
Hozzászólások
Load more comments