Falszárító vakolatok - 5 jellemző hiba a felújítások során

Lássuk, melyek a leggyakoribb hibák a szárítóvakolatok alkalmazása során:

1. Csak a szárítóvakolat rendszert készítjük el, és nem állítjuk meg a felszálló nedvesség útját.

A szárítóvakolat rendszerek mindaddig ellátják a funkciójukat, amíg a vakolat belsejében levő valamennyi makropórus teljesen meg nem telik sókkal. A makropórusok teljes telítődéséhez szükséges idő függ a felújítandó falazatban levő oldott sók mennyiségétől. Ha a felújítandó szerkezet nagymértékű kapilláris nedvesség felszívódásának és magas koncentrációjú oldott sóknak van kitéve, első lépésként mindenképpen készítsük el az utólagos vízszigetelést. Állítsuk meg a felszívódó nedvesség nagy részét, ehhez készítsünk vízszintes kémiai gátat pl. a Mapestop Cream felhasználásával. 

2. Ne használjunk gipszes anyagokat!

Nedvesedő falazatok felújítása esetén – még akkor is, ha készült utólagos vízszigetelés – kerülni kell a gipszes anyagok használatát. Ez különösen igaz a villanyszereléshez használt rögzítőgipszekre. A gipsz egyrészt nedvesség hatására visszalágyulhat, de ez lenne a kisebb gond. A nagyobb gond az, hogy a gipsz felveszi a környezetéből a nedvességet, vizet. Ezen jó tulajdonságát új építéseknél gyakran kihasználják, hangsúlyozva, hogy a gipszes vakolat a levegő páratartalmából sokat fel tud venni, majd leadni, így segít a helyiség páratartalmát kiegyenlíteni. Viszont egy tartósan nedves fal egyrészt elveszítheti rögzítőképességét, másrészt sajnos találkoztunk már olyannal, hogy csorgott a víz a konnektorból a fent leírt jelenség miatt. Felújító vakolatok alatt tehát mindenféleképpen cementes, vagy meszes habarcsot használjunk a villanyszerelési szerelvények rögzítésére, például a Lampocem gyorskötő cementes rögzítőhabarcsot.

3. Vakolatélvédők használata

Azok a cégek, amelyek nem kifejezetten specializálódtak felújító falszárító vakolatok kivitelezésére, könnyen esnek abba a hibába, hogy a vakolatok felvitele előtt, az új építéseknél is megszokott módon helyeznek fel vakolatélvédőket, esetleg vezetősíneket. Ritkábban, de itt is találkozhatunk azzal a hibával, hogy gipszes anyagot használnak az élvédők rögzítéséhez. Mivel ez a megoldás új építés esetén sem kültérben, sem cementtartalmú vakolatok esetében nem a legjobb megoldás, így szerencsére nem gyakori. Gyakoribb, hogy horganyzott élvédőket vakolósíneket használnak. Sajnos ezeket a talajvízben lévő oldott sók megmarhatják, tönkre tehetik. Ha mindenféleképpen ragaszkodunk a vakolóprofilok használatához, akkor válasszunk rozsdamentes acélból készült termékeket. A legjobb megoldás azonban az, ha hagyományos módon elhagyjuk ezek használatát, és falhoz rögzített, beállított deszkák, lécek segítik a munkánkat, amiket természetesen el is távolítunk a vakolat meghúzása után. Természetesen a fent leírt jelenség a vakolaterősítő, vakolattartó hálókra is igaz.

4. Falszárító vakolat vastagsága, tömörítése

A falszárító vakolatok (Poromap rendszer, Mape-Antique NHL Eco rendszer) működésének alapja, hogy a vakolat belsejében levő makropórusok fokozatosan az évek alatt telnek meg sókkal, miközben magas páraáteresztő képességük révén folyamatosan segítik a fal szellőzését. Ahhoz, hogy ezeket a funkciójukat el tudják látni, és esztétikailag is kifogástalan felületet kapjunk, ne jelenjenek meg a sókristályok, apró fehér szöszök sóvirágok formájában a felületen két dologra kell figyelnünk: Egyrészt a megadott minimális vastagságban fel kell vinni az alapvakolati réteget, mely legalább 2 cm-es vastagságot jelent, másrészt különösen figyelni kell, hogy a kivitelezés során ne tömörítsük le a szárítóvakolat rendszer felületét, máskülönben lecsökkenhet annak porozitása, így akadályozná a nedvesség elpárolgását a falazatból.