Miért használjunk hidrofóbizáló terméket a betonfelületünk védelméért?

A számos károsító tényező közül soknak van köze a vízhez, ha tehát a vizet távol tudjuk tartani a betontól, akkor a beton és vasbeton szerkezetek tartósságát megnövelhetjük, járulékos hatásként pedig a szárazabb felületen az esztétikai hibákat okozó mohásodást, penészfoltok kialakulását is csökkenthetjük. A nedvesség távoltartására a felületi bevonatokon kívül a látszóbeton felületi megjelenését megőrző hidrofóbizáló (víztaszító) anyagokat is használhatjuk. Ezen termékek nem képeznek egybefüggő filmet, hanem a betonpórusainak felületét teszik víztaszítóvá, és biztosítják a beton páraáteresztő képességét is.

A hidrofóbizáló anyagok hatásossága több tényezőtől is függ:

• a hidrofóbizáló szer molekulaméretétől,
• a beton minőségétől, nedvességtartamától,
• a hidrofóbizáló szer hatóanyag koncentrációjától, felhordott mennyiségétől,
• és a hatás időtartamától.

Hidrofóbizálásra a szilán és a sziloxon a két leggyakrabban használt vegyület. A szilán ezek közül a kisebb molekulájú, ezért lényegesen jobb behatoló képesség jellemzi, ami nagyon fontos, előnyös tulajdonság. A jobb minőségű betonok szívóképessége a beton magas fokú tömörsége miatt kicsi. Ezeknél a betonoknál a hatóanyag koncentrációja sokat számít, a magasfokú behatoláshoz magas koncentrációra van szükség. Alacsony minőségű, magas pórustartalmú betonoknál ez a különbség kisebb. A beton magas nedvességtartalma is hátrányosan befolyásolja a hatóanyag beszívódását, ezért alapvetőan száraz betonokat lehet jól hidrofóbizálni. A felhordott anyag mennyisége és az érintkezés időtartama is arányos a beszívódás mélységével: minél több anyagot hordunk fel, és az minél lassabban párolog, annál mélyebb lesz a beszívódás. A sűrű gél állagú termékek mindkét szempontból jobban teljesítenek.