Innen Realtà Mapei n° 72 - 2021. 12. 08.

Rendkívüli lehetőségeket rejtenek az építőipari szakmák

Interjú, Dr Vidovszky István, okleveles építészmérnökkel, a BME Építéstechnológia és építésmenedzsment Tanszék docensével

Hogy látod, milyen kép él az emberekben az építőipari szakmunkáról?

Úgy gondolom, hogy mostanában kicsit sötét kép él az emberekben az építőiparról. Holott az építőiparban dolgozni a nehézségek mellett is érdekes és kihívást jelentő feladat.  Szerencsére nagyon sok családban a szakmaválasztás a családi tradíciók mentén dől el. A fiatalok azt választják, ami a szüleik, sőt a nagyszüleik hivatása volt. Azoknak pedig, akik nem láttak otthoni mintát, vonzó lehet a szakmaválasztás során, hogy az építésbe bele lehet vinni a kreativitást. Ha valaki olyan alkat, hogy az építés nehezebb körülményei ellenére is érdekli az alkotás, akkor megtalálja a munka szépségét az építésben. Szá-mos olyan szakembert isme-rek, akik ilyenek, és akik rendívül kíváncsiak a szakma legmélyebb rejtelmeire, keresik a kihívásokat, s olyan feladatokat vállalnak, amelyek magukban hordozzák a szakma szépségét. Szerintem ez mindig megmarad.

Hathat-e a szakmaválasztásra az építőipar és az építés technológiai fejlődése? Egyáltalán, hogy látod, hogyan változik az építőipar?Hogyan változik az építőipar, egyáltalán a fejlődés hoz-e változást a kétkezi építés területén?

Igen, teljesen biztos. Ennek szerintem a küszöbén vagyunk. Megjelent jó pár új technológia, ami évekkel ezelőtt kísérleti tecnológiának számított, s ma már alkalmazott korszerű technológiaként van jelen a piacokon. Az építés technológiának négy fejlődési szakasza van. Először egy technológia a kísérleti szakaszba kerül, ekkor még nem ismerjük az alkalmazhatóságát az építésben, iparban, de már létezik; a kutatás, kísérletezés fázisában van. Ezt követően korszerű technológiává válik, s ekkor már alkalmazott technológia, s az adott kor legmagasabb színvonalát képviseli. Az idők során pedig hagyományos, bevált technológiává alakul. Végül a negyedik kategória a történeti technológia, amikor azt a gyártás, az építés már nem használja, de az eredményei körbe vesznek minket, és az épített örökség helyreállításánál még szükség lehet rájuk. Az építésben jelenleg is tanúi lehetünk annak, ahogy számos kísérleti technológia korszerűvé válik, és elindul ezek alkalmazása.

Ugyanakkor az építésben, az építési feladattól függően mindegyik technológia ismerete és alkalmazása kihívást jelenthet. Így van?

Természetesen. Mindegyik kihívást jelent. Az azonban tény, hogy az oktatásban leginkább a hagyományos és a korszerű technológiák vannak jelen. A kísérleti technológiákról, valamint a történeti technológiákról speciális, az alap szakképzésre épülő oktatásokon lehet tanulni, Magyarországon egyelőre ritkábban.

Miben nyilvánul meg jelenleg a kísérleti technológia korszerűvé válása az építés területén?

Én úgy látom, hogy ez a fejlődés jelenleg elsősorban az építési eszközök fejlődését jelenti, ilyenek például az építőipar által használt robotizált és automatizált eszközök. Mindez nem azt jelenti, hogy az emberek nem fognak benne dolgozni, és mindent a robotok végeznek majd. Véleményem szerint a korszerű eszközök és az ember együtt lesznek jelen a jövő építési feladataiban. Jó példa erre az exoszkeleton szerkezet. Alkalmazása során a nagyobb súlyt a gép mozgatja, de az elemek helyére illesztését az ember végzi. Tehát lesznek és már léteznek is olyan megoldások, amikor egy robotkar szerkezet segíti az építő embert. Az emberrel együtt dolgozó robot, a kobot, vagyis a kooperatív robot. Az automatizálás egy nagyon erős fejlesztési irány, és nem csupán a gyártásban. Az építésben is. Érintheti a kőműves és ács szakmákat, de nagyobb burkolati elemek esetén, akár a burkoló szakmát is.

Van-e olyan korszerű technológiai vívmány, amit már alkalmaznak és nem az építési eszközöket érinti?

Hogyne, az építési elemek 3D-s nyomtatása, ami egyes esetekben előregyártást is jelenthet. Itthon házat még nem építettek ezzel a technológiával, de létezik olyan cég, amely vásárolt betonnyomtatót, és közműelemeket készít vele. Az építőiparban az előregyártás során ezidáig meghatározó volt a tömeggyártás. A 3D-s nyomtatással esetleg ennek a kényszere is oldódni fog, hiszen ez a technológia lehetővé teszi egyedi darabok létrehozását az előregyártás során is. Persze szükség van a megfelelő anyag fejlesztésre, valamint arra, hogy a készítés módja is szabványosított legyen. Ezek a szabványok már léteznek a jól bevált technológiáknál, például a monolit vasbeton szerkezeti elemek létrehozásában.

Hogyan hathatnak a korszerű technológiák a hagyományos építési szakmákra?

A hagyományos szakmák feladatvégzésében az egyik nehézség a monotonitás. Ez szerintem meg fog törni. A klasszikus szakmák határai fel fognak oldódni, hiszen az eszközök használata már más, új ismereteket igényel. Mindenki, aki az építést választja, ilyen érdekességekkel és egyben kihívásokkal áll majd szemben. A monoton feladatokat elsősorban a gépek fogják végezni, ahogy ez a gyártás során már látható is. Világszerte arról beszélnek, hogy kevés az építőipari munkás, s azt gondolom, hogy a technológiák fejlődése, valamint a szakemberhiány fokozódása idővel összeér majd.

Ha az építőipar összes szereplőjét nézzük, kiket érintenek a korszerű technológiák elsősorban?

Ezek a technológiák elsősorban és először az építész feladatok területén jelennek meg, s fokozatosan terjednek szét az építés különböző szereplőinek rétegeiben a megoldandó feladatoktól függően. A változás először globális, és véleményem szerint Magyarországra az eddigi fejlődések megjelenéséhez hasonlóan fog megérkezni. Azaz először szinte észre sem vesszük, aztán eltelik egy-két év, és hirtelen feltűnik, hogy ugyanazokkal a technológiákkal dolgozunk, mint a fejlettebb országok. Egyre jobban közelítünk azokhoz az országokhoz, akikkel azonos geopolitikai helyzetben vagyunk, de akiktől a történelmünk folytán mesterségesen el voltunk választva. A különbségek folyamatosan csökkennek, de a drasztikusabb változások nagyobb lépésekben csökkentik ezeket a különbségeket.

Kifejtenéd ezt a folyamatot?

A korszerű technológiák megjelenése területén először a globális tendenciákat tudjuk vizsgálni. Ezeket a lokális fejlődés követi. A világnak vannak fejlettebb régiói, s vannak követő, fejletlenebb régiók. Ezt nem feltétlen országonként kell nézni, hiszen a nyugat-európai országok kevésbé fejlett területei hasonló helyzetben vannak, mint Magyarország. Tehát nem a mesterséges határok a jellemzőek, a fejlődésbeli  különbségeket a gazdasági lehetőségek határozzák meg. Itthon a magas finanszírozású projekteknél megjelennek az új, innovatív technológiák. Ilyenek például a Liget projekt épületei, vagy a MOL Székház. A Néprajzi Múzeumnál olyan homlokzatburkolat készült, melynek technológiáját az autóiparból vették át. Olyan burkolati elemeket építettek be, amire máshol a világon nincs is példa. Tehát, ha a finanszírozás megengedi, akkor megjelennek a fejlett, innovatív megoldások a követő országokban is. Természetesen ennek oka az építészeti koncepció is lehet. Erre példa a Magyar Zene Háza építése során alkalmazott leveles felület, amiből álmennyezet épült. Az újdonságok ezeken a projekteken elsősorban a lakatos szakmát és a szárazépítést érintették.

Mit tudunk mondani a kísérleti szakaszban lévő új technológiákról? Milyen dolgok kopogtatnak a küszöb előtt?

Kísérleti szakaszban sok új technológia van. Utoljára egy speciális formájú fa ácsszerkezetet készítettek robotokkal. Vagy ott vannak az építés menedzsmentjét érintő újdonságok. A távol-keleti építkezésekre jellemző, hogy előáll egy helyzet, amire automatizált megoldást találnak. Az automatizálás nagyobb precizitást hoz magával, egyúttal az ilyen feladatok esetén, az idő is egy meghatározó paraméter. Ha megjelenik egy szükséglet, ami megnyitja a kaput a drága kísérleti technológia előtt, az azonnal korszerű technológiaként jelenhet meg egy-egy kiemelt, magas finanszírozású építkezésen. Mindenképp akkor jelenik meg egy-egy ilyen technológia, ha megéri azt megfizetni. Az építés egy racionális világ. Alapvetően a kísérleti technológia bevezetését, ennek sebességét az építésbe a költségek határozzák meg, a ráfordítást pedig a szükségletek. S ez egészen addig így lesz, amíg egy technológia olcsóbbá nem tud válni.

Neked melyek a kedvenc témáid ezekben a kérdésekben?

Fiatal oktató korom óta a különleges építési technológiákkal foglalkozom. Ennek egyik szegmense a történeti technológiák, a másik az automatizált technológiák. Az építőipari innováció, mindig is érdekelt. A közvetlen tanítványaim TDK-s munkáiban leginkább ilyen jellegű témák vannak jelen, például volt aki a 3D-s nyomtatással foglalkozott.  Mindenképp igaz, hogy ezek a témák összekapcsolódnak, és túlmutatnak az általános rutinokon, ami az építőipar adott szakaszára jellemző, hiszen mindig valami egyedi megoldást, egyedi anyag- és szerszámhasználatot jelentenek.

Miért nem tanítják ezeket a szakipari képzésekben?

Úgy érted, középiskolában? Azt gondolom, hogy azért, mert ahhoz, hogy az innovációkkal, az új technológiákkal valaki bánni tudjon, hogy értse őket, hogy alkalmazni tudja őket, elsősorban jó alapokkal kell rendelkeznie. Ezért a hagyományos technológiák alapos elsajátítása rendkívül fontos. S ha ez megvan, akkor a korszerű és történeti technológiák tanulmányozására speciális képzések nyújtanak lehetőséget, sajnos egyelőre külföldön. Ausztriában történeti vakolásokat lehet tanulni Bécs közelében. Franciaországban a Compagnon iskolában a hagyományos technológiákat lehet a legmagasabb fokon elsajátítani, de ugyancsak tartalma az ottani oktatásnak a kísérleti, a korszerű és a történeti technológiák. Ezek a magas szintű ismeretek kényszerűen rá kell épüljenek a hagyományos ismeretanyagra. A távlatok adottak, de a tanulást az elején kell kezdeni.

Maradjon kapcsolatban velünk

Iratkozzon fel hírlevelünkre, így nem marad le a Mapei friss híreiről