Betonjavítás könnyedén sorozat (3. rész)

Általános probléma, hogy a betonszerkezetek javítására nem a megfelelő anyagot alkalmazzák és azt nem is a megfelelő módon hordják fel. A legtöbb esetben a „kenjük be, tüntessük el valamivel” elv érvényesül, a hiányzó, lepattogzott részeket csemperagasztóval, még rosszabb esetben vakolóhabarccsal pótolják, így ezek a javítások nem tudják kiállni az idők próbáját.

Egy megfelelő anyagot alkalmazva és betartva a betonjavítás alapelveit, tartós, hosszú távon együtt dolgozó javítást tudunk elvégezni!

A betonjavítás lépéseit a következő cikkben vesszük sorra, de előtte nézzük meg azt a négy okot amiért érdemes „rendes” betonjavító habarcsot és nem csemperagasztót használnunk:

Egyrészt nem védi meg a betonszerkezet, és a benne lévő betonacélt a korróziós folyamatoktól. Sem tömörségében, sem széndioxid záró képességében meg sem közelíti a betonjavító habarcsokat.

Másrészt a csemperagasztó felületre ragasztásra jó, így elsősorban tapadószilárdságban és rugalmasságában nyújt kiemelkedőt, viszont nyomószilárdságában jelentősen gyengébb, mint a szerkezeti betonok, ebben különbözik nagyon a betonjavító habarcsoktól. Ezért is jellemzően nem dolgozik jól együtt a vasbeton szerkezettel a csemperagasztó, ha az a szerkezeti hiányok visszapótlására használjuk.

Harmadrészt a csemperagasztók többnyire kis vastagságú felhasználásra készült finom szemcsés termékek, szemben a betonjavító anyagok általában 5 cm-es rétegenkénti bedolgozhatóságával szemben. A csemperagasztókat nagy vastagságban használva, azok a kötés közbeni zsugorodás következtében összerepedezhetnek, felületük beeshet, vagy csak felesleges belső feszültségek alakulnak ki benne.

Negyedrészt a csemperagasztók nem közvetlen időjárási hatásoknak kitett termékek, így egy csemperagasztótól nem várható el, hogy az eső és egyéb csapadék, illetve időjárási hatásokra ne keletkezzenek a felületükön kisebb kifolyások, esztétikai hibák.